Stressz-faktor 1: Félelem

A szülést megelőző stressz leggyakoribb kiváltó oka a fájdalomtól való rettegés. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy minden fájdalomtól mentes a szülés, azért azzal is tisztában kell lenni, hogy a fájdalom mértéke a mentális felkészültségen és beállítottságon múlik. Magyarán minél jobban retteg valaki előre, annál erősebbnek is éli majd meg a fájdalmat. Azt is érdemes tudatosítani, hogy minden fájdalom közelebb hozza a kismamát a babájához. Tehát ez a fájdalom produktív, nem önmagáért való. Ha mégis nehezen elviselhetőnek éli meg az anyuka ezeket a pillanatokat, mindig módjában áll fájdalomcsillapítást kérni.

Stressz-faktor 2: A méltóság elvesztése

Magyarán, hogy valami olyan történik az altest környékén, amit normális esetben nyilvános események, legyen ez akaratlan székletürítés vagy gáztávozás. Nos, tudomásul kell venni, hogy előfordulhat na ilyen jelenségek, de nem törvényszerű. Ráadásul a kórházi személyzet annyira gyakorlottan végzi dolgát, hogy sokszor a szülő nő nem is veszi észre, hogy mi történt. És nemcsak ő nem, de az esetlegesen benttartozkodó apuka sem. Mivel a szülés nem egyik pillanatról a másik zajlik, majdnem mindig van idő beöntést kérni. Ma már ez nem a méteres gumicsövet és a langyos, szappanos vizet jelenti, hanem egy apró tubosos készítményt, amiket az anya maga helyez be a legnagyobb diszkrécióban.

Stressz-faktor 3: Milyen eszközt dugnak be odalenn?

Itt a szüléssel kapcsolatos esetleges beavatkozásokra, mint a fogós szülés, kell gondolni. Ha minden jól megy, az orvos nem avatkozik közben a szülés folyamatába. Azonban adódhatnak helyzetek, amikor be kell segíteni a kisbabának, hogy a világra jöhessen. Az orvos csak indokolt esetben választja az ilyen beavatkozásokat és lehetőség szokott lenni fájdalomcsillapító használatára. Ezek a kisbaba biztonságos születését hivatottak biztosítani, az ő érdekét szolgálják. A beavatkozással járó esetleges zúzódások és egyéb nyomok pedig pár hét alatt elmúlnak.

Stressz-faktor 4: Gátrepedéstől való félelem

Ha az ember belegondol a szülés folyamatába, hogy milyen kis helyen kell a kisbabának átférnie, már nem is okozhat nagy meglepetést a gátrepedés gondolata. A szülések közel 90 százalékában különböző mértékben, de megreped a gát. Amikor azonban ez történik, annyi minden történik a kismamával, hogy valószínűleg fel sem tűnik neki, csak amikor már a karjában tartja a csecsemőt és bejelenti az orvos, hogy varrni fog. A varráshoz pedig helyi érzéstelenítőt adnak. Pár héttel a szülés előtt érdemes gátmasszázsra gyártott, speciális olajjal kenni a perineumot, vagyis a vagina és a végbélnyílás közti bőrt. Vannak bizonyos szülési pozíciók, amik csökkentik a gátrepedés kockázatát.

Stressz-faktor 5. Félelem, hogy valami rosszul fog elsülni

Ez a félelem főleg az először szülő anyáknál illetve azoknál a kismamáknál jelentkezik, akik korábban valamilyen traumatikus élményen mentek át a korábbi szüléseik során. A jó hír, hogy nincs két egyforma szülés. Csak azért, mert valakinek komplikációi voltak a korábbi szülésénél, nagyon kicsi az esély, hogy mindez újra megismétlődjön. Akinek problémamentes volt a terhessége és rendszeres terhesgondozásban részesült, annak pedig problémamentes lesz a szülése is nagy valószínűség szerint. Ha a szülés alatt mégis közbelépne valami váratlan vagy már a terhesség alatt is előreláthatóak a komplikációk, ott egy teljes profi egészségügyi stáb fog a szülésnél segítkezni.

A félelem tehát normális velejárója a szülést megelőző időszaknak, de igyekezni kell, hogy ez normális mértékű legyen és ne uralkodjon el a kismamám. Az egészséges félelem ugyanis segíthet, de az elhatalmasodó pánik viszont bénítólag fog hatni. A megfelelő lépés tehát szembenézni a félelemmel, tudatosítani a miérteket, és legfőképp ellenállás nélkül elfogadni a szülést annak minden kellemetlen velejárójával.